Current research on sport motivation mostly focuses on the Self-Determination Theory, which has brought a qualitatively novel approach in the field by making a distinction between six types of motivation. The present study tested the reliability and validity of the Hungarian adaptation of the Sport Motivation Scale II (SMS-II) with a large sample of athletes. The assessment of the psychometric properties focused on the factor structure, construct validity and convergent validity of the Hungarian version. The sample included 1197 Hungarian athletes aged 11 to 67 years, who engaged in more than 50 different sports. The test battery comprised the Hungarian adaptations of the SMS-II, the Satisfaction With Life Scale (SWLS-H), the Rosenberg Self-Esteem Scale (RSES), the Competitive State Anxiety Inventory 2 (CSAI-2), and the Flow State Questionnaire (PPL-FSQ). Considering that each subscale of the SMS-II consists of only three items, all subscales showed acceptable internal consistency. A confirmatory factor analysis revealed that the original sixfactor model showed the best fit with the data. All fit indices obtained for this model fell within the acceptable range. The examination of construct validity revealed the expected simplex pattern of the subscales, while the associations between the SMS-II and the measures used to test convergent validity were consistent with those obtained in previous studies. The Hungarian version of the SMS-II provides a reliable and valid measure of sport motivation based on the Self-Determination Theory. The only inconsistency between the observed data and the theoretical model was that intrinsic motivation did not show a closer association with integrated regulation than with identified regulation, which finding is probably related to the contents of the involved subscales. A possible future direction of construct validity analysis and improvement may be focused on content refinement. Specifically, the construct validity of the Hungarian SMS-II could possibly be improved by completing the items assessing intrinsic motivation with references to the positive experience directly related to the activity itself.

Being an elite Para-athlete requires coping with unique challenges beyond those posed by performance improvement. In the current study, we aimed to reveal possible differences in various psychological profiles between elite Para-swimmers (n = 18) and able-bodied swimmers (n = 35) competing at Olympic level to identify the yet unknown psychological drawbacks of being a disabled elite swimmer. An additional aim was to explore possible gender differences and differences between successful and less successful swimmers too. Using several measurements, we assessed 10 sports-related psychological constructs: cognitive anxiety, self-confidence, somatic anxiety, coping with adversity, peaking under pressure, goal setting/mental preparation, concentration, freedom from worry, self-confidence/achievement motivation, and coachability. Able-bodied swimmers scored lower on somatic anxiety and higher on self-confidence, freedom from worry, and self-confidence/achievement motivation than Paralympics swimmers. When the tests were repeated separately for men and women, the results remained unchanged for women, whereas able-bodied male athletes only scored significantly higher than male Para-swimmers on self-confidence and freedom from worry. Furthermore, medal winning athletes, in the overall sample exhibited less cognitive and somatic anxiety than those ranking fourth or lower at the Olympic Games. Para-swimmers with different levels of disability did not differ from each other in any of the measures. The findings show that Para-swimmers experience psychological disadvantages in contrast to able-bodied swimmers that should be addressed in their training regimen.

In sport psychology, research regarding athletes’ motivation and perceived motivational climate is becoming more and more popular. The major aim of the present study was to investigate whether sport motivation and the perceived motivational climate of the members of the Hungarian national wrestling team varried depending on the age-group of the wrestlers. Our results indicated that Amotivation presented a descending pattern with age, the youngest players (10-19 years old) attaining highest levels of Amotivation, while the 19-25 years-old agegroup the lowest. Although Amotivation increased somewhat in the 25-28 years old age group, this increase was not significant. Regarding the use of external regulation factors, our findings showed that the youngest age group (10-19 years old) relied significantly more on these mechanisms. Consequently, our findings suggest that the youngest wrestlers are more prone to lose their motivation and rely on extrinsic regulation factors in order to be motivated. These aspects have practical importance as a supportive attitude shown by coaches may meet athletes’ basic psychological needs specific for their age, thus increasing their motivation for preparation and competition.

Swimming is one of the most popular sport domains due to its beneficial physiological effects in both typical and disabled individuals. However, although they are just as successful as their non-disabled counterparts, little is known about what motivates disabled swimmers. This study aimed to reveal the sport motivation and perceived motivational climate of these swimmers in comparison with similar data obtained from non-disabled swimmers. The sample included 18 members of the Hungarian national para-swimming team (Mage = 26.33 years, SD = 10.81), admitted to the 2016 IPC Swimming European Open Championships in Funchal, Portugal. Findings showed that athletes scored high on both intrinsic and extrinsic motivation, while also reporting a more task-oriented climate compared to the Hungarian average. Compared to men, women reported having environmental support for effort/ improvement to a higher degree, while men scored higher for intra-team member rivalry. Importantly, compared to their non-disabled counterparts, disabled swimmers reported higher levels of motivation and scored higher on perception of an ego-oriented climate. Taken together, our findings confirm the assumption that disabled and non-disabled athletes show more similarities than differences, but also point out the importance of research on the structure of highly successful athletes’ motivations, which can provide unique insights regarding their potential.

The sport’s rituals are an integral part of athletes’ life, and they may largely contribute to their coping with uncertainty and regaining control over competition. This study explored the popularity, perceived effectiveness and characteristic types of sports superstitions among 383 recreational and competitive athletes. Furthermore, the study revealed factors underlying the characteristics of superstitious habits. The results of the questionnaire survey showed that 55.1% of the athletes had at least one superstition, among which pre-match rituals proved the most popular. Nearly 70% of superstitious athletes reported the belief that their rituals had an influence on their performance. The mean perceived effectiveness of rituals was 3.21 on a 5-point scale. The number of superstitions was found to be positively related to the level of athletic activity, to the importance of success and to the athletes’ subjective sense of achievement. Furthermore, the type of the pursued sport also influenced the number of superstitions: among the five sports included in the analysis, the smallest number of rituals was reported by athletes pursuing racket sports, while the highest frequency was shown by handball players.

Kutatásom elsődleges célja utánpótláskorú versenyzők motivációjának és a hozzá szorosan kapcsolódó pszichés tényezőknek (motivációs környezet, flow élmény, kiégés) a komplex felmérése hazánk legnépszerűbb egyéni (úszás) és csapatsportágában (labdarúgás). Kutatásom másik célja, hogy egy ritkán alkalmazott módszertani eljárással megvizsgáljam egy 7 alkalmas motivációt fejlesztő sportpszichológiai programcsomag hatását a Jövő Bajnokai program néhány résztvevőjén. Első vizsgálati mintámat olyan 11 és 16 év (M=13,51 év, SD=1,33 év) közötti tehetséges sportolók alkották, akik az elmúlt 4 év versenyeredményeinek rangsorolása alapján mindig a legjobb 10-ben szereplő egyesületek leigazolt versenyzői. Összesen 420 fő vett részt a kutatásban. Második vizsgálati mintámat 11 éves versenyzők (1 fiú, 2 lány) alkották, akik egy hetes időbeli csúsztatással kapták az egyéni foglalkozásokat folyamatos teljesítmény mérésekkel kiegészítve. A kapott eredmények alátámasztják a szakirodalomban leírtakat, és megerősítik a 2016- ban elindult hazai utánpótlás fejlesztési törekvések pozitív hatását a sportolók lelki világára, valamint a sportpszichológiai módszerek hatékonyságát is. Fontos azonban a továbbiakban kiemelt figyelmet szentelni a mikro és a makro környezet támogatási rendszerének összeegyeztetésére és az edző-sportoló-szülő háromszög együttműködésének segítésére sportpszichológusok által a sportból való korai kilépés, valamint kiégés megelőzése, és a sport élvezeti értékének fenntartása érdekében.

A sportpszichológia az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődő területté vált, főként akadémiai területen (Gee, 2010). Az alkalmazott terület fejlődésének előmozdítása érdekében szükség van a sportolók attitűdjeinek feltérképezésére, mert nemcsak a sportpszichológia gyakorlásának szándékára (Greaser, 1992), hanem az elsajátított mentális készségek alkalmazási szintjére is hatással vannak (Bull, 1994). A sportpszichológusokkal kapcsolatos attitűdök mérésére dolgozták ki a Sport Psychology Attitudes – Revised Form kérdőívet (SPA-R; Martin, Kellmann, Lavallee & Page, 2002), melyet e kutatással célunk magyar mintán is tesztelni, továbbá megnézzük van-e különbség a sporttípusok, valamint versenyszint alapján. A vizsgálatban 539 sportoló vett részt, közülük 339 fő egyéni, míg 200 fő csapatsportoló, országos bajnokságokon 379 fő, míg nemzetközi versenyeken 160 fő indul. A kérdőívre adott válaszaik alapján a vizsgált sportolóknak alacsony a stigmatizációtól való félelme, közepes a kulturális preferenciája, míg magas a sportpszichológusokba vetett bizalom és nyitottság értéke. A kulturális preferencián kívül az összes többi faktor esetében szignifikáns különbség jelenik meg az egyéni és a csapatsportolók között, míg a versenyzés szintje alapján mind a négy faktorban mutatkozik szignifikáns különbség a csoportok között. Úgy véljük a kutatással sikerült megerősíteni több, a sportpszichológusokkal kapcsolatos attitűdöket vizsgáló szakirodalmi eredményt, ugyanakkor több érdekes megfigyelést is tettünk a hazai sportolók hozzáállásával kapcsolatban.

Jelen tanulmány célja a Sportolói Kiégés Kérdőív (ABQ, Raedeke és Smith, 2001) magyar változatának pszichometriai vizsgálata, a mérőeszköz reliabilitásának és validitásának ellenőrzése. A kérdőív érvényességét és megbízhatóságát egy 1317 fős kényelmi mintán ellenőriztük. A fent említett kérdőív mellett felvételre került a Sportkörnyezet Kérdőív (SCQ-H; Deci, 2001; Kovács, Gyömbér, F. Földi és Lénárt, megjelenés alatt), a Sportmotiváció-2 Kérdőív (SMS-2; Smohai és mtsai, 2019) és a Majdnem Tökéletes Skála rövid változata (SAPS; Reinhardt, Tóth és Rice, 2019). A megerősítő faktoranalízis az eredeti faktorstruktúrát alátámasztó eredményeket mutatott, három elkülönülő faktort kaptunk (Kimerültség; Leértékelés; Teljesítmény csökkenése). A kérdőív skáláinak belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach α: 0,76–0,86). Az időbeli stabilitás vizsgálata során pozitív erős kapcsolatot találtunk a teszt-reteszt között [Kimerültség – r(121) = 0,92, p < 0,001; Leértékelés– r(123)=0,90, p < 0,001; Teljesítmény csökkenése – r(123)=0,60, p < 0,001]. A konvergens validitás vizsgálata során a korábbi kutatásokkal megegyező, gyenge-közepes korrelációkat kaptunk (r=–0,20–0,52) a sportolói kiégés három skálája és a sportmotiváció típusai, az észlelt edzői autonómiatámogatás mértéke és a perfekcionizmus formái között. A kérdőív magyarra fordított változata pszichometriailag megfelelő mérőeszköznek tekinthető, kiváltképp serdülők körében alkalmazva.

A tánc, különbözô sportágakkal összehasonlítva, meglehetôsen kevés tudományos vizsgálatot és megjelent szakirodalmat tudhat magáénak, pedig hasonló teljesítményt igényel, mint a legtöbb sport. Komplex mozgásforma, mivel össze kell hangolni nemcsak a saját testünk mozgását, hanem a mozdulatainkat a zenével és a partnerünkkel is, figyelni kell arra, hogy helyesen végezzük a technikai elemeket, eközben pedig lehengerlô elôadást nyújtsunk és élvezetet sugározzunk. De vajon mi motiválhatja a táncosokat? Kutatásunkban társastáncosokat kerestünk meg, és azt a célt tûztük ki magunk elé, hogy megvizsgáljuk, milyen tényezôk motiválják ôket, illetve mit éreznek tánc közben, mindezt pedig befolyásolhatja-e a nemük, az életkoruk, vagy a tánctudásuk szintje. Vizsgálatunk során az eredeti 7 faktoros sportmotivációs kérdôívet, illetve a legújabb flow kérdôívet alkalmaztuk. Összesen 113 fô, 61 nô és 52 férfi vett részt a vizsgálatban, melyet internetes kérdôív formájában végeztünk. A sportmotivációra vonatkozóan eredményül azt kaptuk, hogy a nôk inkább belsôleg motiváltak, külsô motiváció és amotiváció esetén viszont nem különböznek a férfiaktól; nem mutatható ki életkori különbség; tánctudásbeli eltérés pedig az extrinzik motivációnál jelentkezik. A flow élményre vonatkozóan megfigyeltük, hogy autotelikus élmény esetén szignifikáns a nemek közti különbség; az életkori csoportok között csak a kontrollérzés kapcsán látható kisebb különbség; valamint tánctudásbeli eltérés a flow mélyebb szintjén lévô összetevôknél mutatkozik. A kapott eredmények alátámasztanak korábbi kutatási eredményeket, viszont felvetnek újabb kérdéseket, melyek további vizsgálatokat igényelnek.

A sportpszichológiában számos módszert alkalmaznak a mentális felkészítés részeként, leginkább az imaginációt, a belső beszédet és a célállítást használják a sportpszichológusok (Weinberg és Gould, 1999). Az elmúlt időszakban nemzetközi szinten egyre népszerűbbé váltak az egyéni szintű (idiografikus) kutatások, mert általuk könnyebb és gyorsabb a különféle sportpszichológiai beavatkozások megértése és az alkalmazott módszerek értékelése (Barker és mtsai, 2011). Kutatásunk célja az volt, hogy egyénfókuszú kísérleti elrendezésben (EFK) megvizsgáljuk milyen hatása van egy komplex sportpszichológiai felkészítő programnak utánpótláskorú tornász versenyzők motivációjára, önbizalmára, versenyszorongására és sportteljesítményére. A vizsgálatban 3 fiú tornász vett részt, akik 8 és 10 év közöttiek voltak. A 8 alkalmas komplex mentális felkészítést megelőzően és az utolsó alkalmat követően felmértük a motivációjukat (BRSQ, Tóth és Reinhardt validálása alatt) és az önbizalmukat, szorongásszintjüket is (CSAI-2, Sipos és mtsai, 1999), a foglalkozások ideje alatt pedig folyamatosan mértük edzőjük segítségével a páros körgyakorlat során nyújtott teljesítményüket. Különböző mértékű változásokat találtunk a PND mutató (percentage of non-overlapping data; átfedésben lévő pontok százalékos mutatója) és hatásmérték alapján a teljesítményben, mely a sportpszichológiai felkészítés hatásaként értelmezhető, valamint pozitív változás volt megfigyelhető az első és a második kérdőív felvétel átlagértékeiben is. A kapott eredmények bizonyítják, hogy egy kevésbé elfogadott kutatási módszer jól használható a gyakorlatban, továbbá felhívják a figyelmet a sportpszichológusok mentális felkészítésben való szerepére már utánpótlás korban is (Barker és mtsai, 2013).

Külső vagy inkább belső tényezők motiválják a versenysportolókat? És vajon átélik-e az optimális élményt versenyzés közben? Kutatásunkban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ találni különböző sportágak versenyzőinek segítségével. Vizsgálatunk során az eredeti 7 faktoros sportmotivációs kérdőívet és a legújabb sportbeli low élményt mérő kérdőívet alkalmaztuk. Összesen 115 fő, 57 nő és 58 féri vett részt a vizsgálatban (40 taktikai, 35 állóképességi, 20 művészi, 20 küzdősportoló), melyet internetes kérdőív for- májában végeztünk. A sportmotivációra vonatkozóan azt tapasztaltuk, hogy a küzdőspor- tokat űzők a leginkább belsőleg motiváltak, míg a low élményre vonatkozóan azt igyeltük meg, hogy a művészi sportok esetén jelenik meg a legkevésbé az élmény. Megvizsgáltuk az esetlegesen nemi, életkori és teljesítménybeli különbségeket is, de egyedül a nemek között jelentkezett szigniikáns eltérés a sportágak között. A kapott eredmények alátá- masztanak korábbi kutatási eredményeket, viszont felvetnek újabb kérdéseket is, melyek további vizsgálatokat igényelnének.

„Bírjam rá a reggeli edzésre vagy inkább engedjek és hagyjam aludni? Legyek ott és szurkoljak vagy inkább csak messziről támogassam a versenyen? Adjak még neki időt vagy váltsunk most?” A döntéshozatal, ahogy a mindennapokban, úgy a sport világában is sarkalatos kérdés nemcsak a sportolók, az edzők, hanem a szülők részéről is. De vajon melyek azok a tényezők, amelyek jobb döntéshez vezetnek? Léteznek-e általánosnak tekinthető döntéshozatali stílusok és ezeken mennyire lehet változtatni? Ilyen és ehhez hasonló témákról beszélgetünk majd egy workshop keretében, melyen Szemes Ágnes sportpszichológus, a Testnevelési Egyetem Gazdaság és Döntéstudományi Kutatóközpontjának munkatársa volt a vendégünk.

A 2000-es évek óta Magyarországon is egyre inkább kezdtek elterjedni az edzést kiegészítő eljárások, melynek köszönhetően egyre több olimpikon felkészítésében sportpszichológus is részt vesz. Viszont sokakban még mindig kérdés, pontosan miben is tud segíteni egy sportpszichológus? Erről kérdeztük Szemes Ágnes sportpszichológust, aki főként utánpótlás versenyzőkkel, köztük több úszóval is foglalkozik már évek óta.